Várj reám, hozzád indulok
alkonyi bíbor égen
emlékeinken suhanó
angyalszárnyú fehéren.
Lopott álomba lobbanó
csókokat ringat szívem,
arcodat újra tervezem:
Te legyél most a minden.
Hamuvá-aszott múltunkat
ujjaimmal átfestem,
letörlöm éveink porát
liliom-fényű esten.
Orgona-nehéz illatú
májusunk tőre tépi
szívem - rozsdálló ajtaját
egy érzés újra vérzi…
Megkövült arcom ráncain
ezüst-súlyú a könnyem…
szorítsd ajkadhoz két kezem
- elviselni így könnyebb
mélyből morajló vulkánnak
tűz-lyuggatta sebeit…
Gyógyulásom karod öblén
csókzáporoddal segítsd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése