Itt fekszem eltörten az ágyon,
nem lelem megnyugvó magam,
repeszt a csend - és megfeszülve
a lábam meg a derekam.
Leigáz koboldok hatalma,
táncot jár sok időrabló…
erőt kellene most merítsek -
ne legyek oly élve-haló.
Bóbiskolnék Apámnak karján,
ringatna lágyselymű óra,
hol a béke megáradt patak:
lelkemnek vigasztalója.
Valóság villámló kései
metszik fel álmatag szemem,
befordulok azon a sarkon,
hová már nem jöhetsz velem.
Illó álmok habjába vetem
szilánkokra tört életem…
Ne keress! nem jövök vissza...
- már valahol létezem.
bZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése