Kottázott pillanat

 

KOTTÁZOTT PILLANAT

az idő araszoló léptein
cipeli múltam árnyait,
szavaim firkája éj falán
hamuvá égett álmaim,
de puskaporos hordón
állok s egy pillanat -
a nyár tüze belobban
eltemetett vágyak alatt
sikítva robban kín hasít
szemedben újra látom
régmúlt percek diadala
ismét leterít fájón…
veszett jussot követel -
szorítok egy ábrándot -
arcot mely nem enyém
nem tied s miénk sem volt
csak képzelet bensőmben
- kottázott pillanat –
reflexió - mint égen
szivárvány meghasad.