Magányom hűség bére

MAGÁNYOM HŰSÉG BÉRE

Ott, annál a zsákutcánál
találkozunk, hol a magány
közbelép és közread...
Visszafordulok, s választok
közted s köztem: veled fél,
magam egész vagyok, de
visszhangtalan. Kezed nem
érzem, szád se rebben,
kihűl az álom, és halálom
lelem e kettéhasadt ágyon.
Ürességtől a nap is kiég...
Mily mennyiségű vers és
ima kellene még, s álom,
hogy meghasítná szavak
burkát, szíved húrját -
teremtve lágy szózatot,
szakítva szebb napot,
holdat és eget...? Ó, egek!
S mert téged szeretlek, -
magányom e hűség bére lett.

bZs