HAJNAL PÁRIZSBAN
A hajnal cirokja álmos utcát seper,
macskakő résein esőcsepp nyújtózik,
oly esendő a csend, vánkosára lépve
homlokomban lüktet szűz reszketése.
Rőtarany derengés ölel puha fénnyel,
ködök fodrozzák a Sacre Coeur tornyait,
a hamvas bőrű reggel arcomba nevet,
míg buja ősz illata ring a város felett.
Félrehúzott függönyök ráncai mögött
halkan megbúvó szelíd mosolygás,
homályló porából a múlt felüti fejét,
kopott hangok dallamát őrzöm még.
Az első napsugár ablakomra köszön,
langymeleg kendőjét féltőn adja rám,
harangok búgása tornyosul fölém,
a Montmartre-on örökké fúj a szél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése