SÜLLYEDŐ KIS KAVICS
megfásult létünk emésztődik -
úrrá lesz a kétség e zajban
globalizált világ meg nem vált -
széthullsz a szilánkos ablakban
pattogó üveggolyó szemeid
bucskáznak a porban - henteregsz
vagy rángat a pavlovi reflex -
hullámok csapnak át feletted
valaha te voltál a tenger -
ma süllyedő kis kavics csupán
tömegsír-arcú létezésben
EMBER-féreg - most ne fetrengj
kelj fel és járj! vagy késő már?
mint Jónást - a hal téged is elnyel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése