CSAK EGY SZÓT SZÓLJ...
Pillanat fénye suhant fölöttem,
emléked fájón hörgött belül -
hervadt csókoknak misztériumát
támasztva újra lelketlenül.
Belovagoltál nagy diadallal
- véresre tépve jelenemet -
reám zuhant dicsőült árnyad, mit
gúnyos mosolyod hintegetett.
Múltból felködlő tekinteteddel
- mit az idő széppé égetett -
boldogság reményét sugároztad,
gyermekké pingálva lelkemet.
Magányom falai megrendültek,
áradó lényem rohant feléd -
karolva álmot, mesét, szép tavaszt -
mohón itatva képzeletét.
Azóta görcsösen szorongatom
lidércfénybe bújt ábrándjaim,
de csak egy szót szólj s meggyógyul lelkem
- karodnak forró áramain.
lé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése