Újraírlak

ÚJRAÍRLAK

Dalom fogódzón mar a létbe,
míg képedet festékbe rejtem,
arannyal glóriázom fejed,
ikonod pöttyögetem kékbe’.

Sosem-volt birtokunkba lépve
szerelemünk szirmai hevernek,
emlék-tövisek felsebeznek -
vetítve arcodat a fénybe.

Kezeim görcsösen szorítnak
valósághűre kent ábrándot,
testednek távola megríkat, -

Hiányodat húsomba vájod,
sebeim tépve újraírlak -
belém-ölten ölelve álmod.

bZs