Egyetlen reménye

http://www.youtube.com/watch?v=9ubUHWh-BZ8

Egyetlen reménye 
Régimódi vers

Jöttem sűrű éjből halk sírokon át,

eltemetett vágyaknak feltámadás,
miként sav a sebbe váj, a szív úgy fáj,
éleszteném benned ártatlanság fiát.
Ki nem voltál, nem vagy és nem is leszel,
csak álmodtam, hogy egyszer létezel,
s rám hajolsz álmaim kastélyában.
Fekszel kiterítve szeretet híján,
halva született, lelketlen szerető,
álomban tévelygő néma kísértő,
feltámadni vágyó árnyékország fia,
hercegnőnek fiú-Csipkerózsika…
Csodaváró éned százszor száz halál
martaléka – égett pernye – égre száll,
hűlt hiányod leng felettem ekképp –
megsárgult mocorgó élni vágyó kép:
bár jönnék, s hoznám el feltámadásod,
- szülessél újra szerelembízónak,
békakirály, akit életre csókolnak…
Mint aki vársz már száz éve talán:
fáradt, szomorú, vándorló magány.
*
Visszaadnám veszni indult reményed:
Lennék lélekké lehelő lélek .