Védtelenül
Búcsúzni indultak szép meséink,
visszaálmodott múltam kottáján
skálázik a megvénhedett idő.
Halkuló foszlányok riasztanak,
tőrével metsz egy emlék-pillanat
leláncolt akarat vágyzenéje
illúziót fest az alkonyégre.
Szerelmes dal kígyózik fülembe,
lassan magába görbít a tér is,
de ólálkodó szenvedély mégis
lázas verítékbe vonja arcom –
reám csorog vérével az alkony.
Vágyam egy végső mentsvárat kutat
körmeim újra sebzik a múltat:
látszatlét börtöne sem védelmez már –
szerelemünk emléke bilincsbe zár.
bZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése