Törött harmónia

  TÖRÖTT HARMÓNIA

 Létem fenyegető magányzárka:
félbe vágott álmok árvasága,
bomló véredények szövevénye,
megfáradt tudat tört televénye.
Ha nincsen, ki életre leheljen,
vagy szorosan mellém leheverjen:
ne rázzon magány hideglelése –
a széppé-érett  múltról mesélne,
mikor még hittünk a létmesékbe’
– menedéknek szerelembe bújva –
gátlástalan hazudva magunknak,
egymásnak és végül mindenkinek,
hol szerelemálca volt minden tett…
Menekülj, meg nem válthat a perc!
Kullog a lét foszló remény nyomán,
sínek között többé nem futok már,
bóklászva keresem: hol a hazám,
a házam? a mesém? kis palotám?
Elgurult álmaim mozaikja –
látványnak: törött harmónia.