Én-börtönben

ÉN-BÖRTÖNBEN Bánatom erősebb a horizontnál - rám fonódik útjaim bozótja… minden ember kínjai között én zokogok legjobban szorongva. Én török fel  magma(gam), a mélyből minden ének szólama torkukon harsogja lélek-dalom borongva, s eloldva partjaimtól ha úszom – a magam tengerébe fulladok… Jönne bár a szabadító Szellem tüzelni vágyaim magasztosabb cél felé, amint hajómat fordítom börtön-öblömből a nyílt vizeknek, - téged és magunkat elfeledve - míg szívemet a világnak megnyitom. bZs