Cím nélkül

Én nem vagyok, úgy, mint a nagyok,
bár nevem Nagy, de nem látom -
eltakar a világ magam elől…
Hosszú az árnyam, ketrecbe zártan 
nézek, tiétek az élet, enyém a láz a hő,
ti féltek, én mint egy háztető
nehezedek rátok - lelketekre látok.
Kőtenger zúdul lefelé:a törvény -
szellem nélkül nektek csak átok...
Bár nem vagyok árva, mégis csodabogár,
ki sorsát Istenben áldja és boldog.
Ó, ti boldogok, kiknek minden kijutott!
Ha nem tudnám, hogy síkos uton
tart vonulástok, tán csodálnám,
hogy mind tiétek, mi szem szájnak ingere,
és sokszor nevetni látlak titeket,
míg én gyakorta gyógyszert szedek: Krisztust.
Reggel, este: kétszer is kapszulákat -
jót tesz az halál ellen - ha tudnátok!?
Azt hiszitek, semmim se nincsen,
és én nézlek titeket ingyen.
Ti vagytok a győztesek, a nagyok,
 s furcsálljátok, hogy egymagam vagyok.
De valaki szemmel tart engem az égből,
s habár kimaradok a cirkuszi létből:
bulikból, mikből vakon a részegegek
habzó szájjal gúnyolják a félszeget -
az ő szemükben elesett nagyot, -
köztetek én senki és semmi vagyok -,
de ha felnézek, s látom a Hajnalcsillagot,
már tudom: több vagyok és nagyobb.