Egy perc, és...

(egyszerű dal)

Magába merít téli éjszaka,
szél üvölt kívül s városok zaja,
szobámban álmodom:élek s lélegzem,
repülök - gyermek – égi fényeden.
Várnak odaát mesés fenyvesek,
halk remények ringatják lelkemet,
csücsülök vígan felhő szegletén -
énekelek fenn a világ tetején.

Magányosan éltem, árva sorban,
de bensőmben kincseidet hordtam,
eljöttél, s beléptél életembe:
lesújtott lényemet felemelted.
Nem nyomnak többé szürke tegnapok, -
nekem a tél is színeket ragyog…
Nem leszek többé foglya világnak:
egy perc, és jön a mennyei járat.

bZs