Kéregszív
Hallgatásba süppedt nappalok
kilincselnek holnapok ajtaján,
feleletről álmodik a gondolat…
Jönnének keresetlen szavak
kimondani mi benned lobog,
hogy választ kapj kérdéseidre,
míg pisla élet el nem virágzik,
míg a napfény odafenn cikáz,
és kódoltan kering a véred…
Mert sejtjeidben tövis bolyong,
s halál cirkulál mióta élsz -
börtönlakó lettél hogy kijöttél
az anyai öl szabadságából…
Védett öbölben - szíve alatt -
ígéretek halmaza voltál,
de kilökődtél, megszilárdultál.
Kéregszívedre rétegekben
rakódnak a múlt fosszíliái:
vallanak hogy,- s mikéntjeidről.
Fásultságod torz évgyűrűi
felöveznek, kínos gondolatok
másszák koponyád sziklafalát.
Kell, hogy legyen megoldás!
Menj, kutasd a példabeszédet!
egy szó ma még megeleveníthet...
hagyd a halált, - vessen magára!
Valahol Élet vár rád, - jöjj ki hát -
a nap alól szólongatlak téged.
Keresd Őt - Ki hazavezet végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése