Tél öblén fodrozó fák hűs rejteke:
mesevilág csilingelő csermelye,
ezüst cseppecskék csüngenek az ágon,
szemkoszorúban szikrázva világol.
Gyémánt-öl mélyén bóbiskoló álom,
halkan ringatóz jégkoloncos ágyon.
Kongó jégsípokon orgonál a szél, -
hólepel-fényű gyermekkorról mesél.
Égi mezőn suhanó rénszarvas-szán
kolompolva zörget emlék ajtaján, -
takarómon sok kis hópehely ragyog.
Csipkézett fehér gyolcs a szemfedelem,
- alatta szenderbe búvódik lelkem, -
kristály-zárványba zárt gyermekem vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése