Jolika verse : Játékos fény-kép

Játékos fény-kép

 Színaranyát földre dobja,
kel a Nap s lenéz.
Sugárcsóvát dob a dombra,
zsarát kerítés.
Fák s a cserjés lenge árnya
udvaron beles.
Ég peremnek koronája,
óarany nemes.
Felhő fodros kazlakat rak
az égi tavon.
Szikrát vet e fény a vastag
hársfa ágakon.

Heaven verse: Ködbe veszve

KÖDBE VESZVE

Létem lyuggatott rongyai
hínárként domborulnak testemre,
hamis hajnalok színei
keserítik valóm.
Az idők napbarnította fövenyén,
gránitkönnyeket
hullajtva ballagok.
Megtalált csendem oázisára
nyomasztó árny-horizont lanyhult.
Eszeveszett szenvedélyem
kérges marokba pusztult,
remény-szomjas porcikáim
martalékaira sátrat vert
az ólomsúlyú magány.
Kietlen mezején csörgő,
hitetlenség-kard lényemre
borongás-zárkát szabott.
A régmúltban belém horgonyzott
boldogság-illat elveszett,
már csak jajongó fény-freskóként
bóbiskolva siratja
ködbe veszett emléked.

2011. január 14.

 

Nem itt (rondó)

NEM ITT
(rondó)

 Nem itt, valahol létezem,
Felszívódtam az éj falán,
Végtelenben a tű fokán - 

Várnak rám szép erényeken.
Visz a kegyelem-lendület,
Feledem földnek bánatát.
 
Nem itt, valahol létezem,
Átjutottam a réseken,
Kies fénytenger vár ott rám, 

Ringok szeráfok dallamán,
Beszippantott a végtelen -
Nem itt, valahol létezem.

Vád

 VÁD
 
Megöltél, jaj végleg megöltél - 
reményemet fojtottad – reményedet! 
Nem akartál, őrült kéjed játszott, 
de lelkemtől utálat fordított el… 
Kivillantva hát farkasfogaid… 
Disznó elé hányt gyöngyeimet 
kapargatom – szanaszét gurultak… 
könnyeim gyöngyei alant a mélyben - 
s Te odalenn, jaj, odalenn…