Vád

 VÁD
 
Megöltél, jaj végleg megöltél - 
reményemet fojtottad – reményedet! 
Nem akartál, őrült kéjed játszott, 
de lelkemtől utálat fordított el… 
Kivillantva hát farkasfogaid… 
Disznó elé hányt gyöngyeimet 
kapargatom – szanaszét gurultak… 
könnyeim gyöngyei alant a mélyben - 
s Te odalenn, jaj, odalenn…