Dalom szárnyalni szeretne égen,
sötét árnyakkal viaskodik az ész,
baljóslatú felhők szállnak az éjben,
fejem fölé terpeszkedik a vész-
madár harsogó dala – rikoltoz,
vajúdó világot csókol napsugár,
részegen keringőző fák sírbolton
ugrándoznak kábultan és bután.
Felemás tavasz kétszínű maszkban
egyik kezével ad, másikkal rabol:
mit elvetett az esztelen gyűlölet -
dicsősége helyett most meglakol
az ember, kiguberált természet
könyörtelen adósát ringbe hívja:
megfizetteti a rablott kincseket -
büntet mielőtt lökne a sírba.
Felemás tavasz sápadt napfénnyel
cicázgat a vajúdó világ fején:
egyik kezével ad, másikkal elvesz -
derűre borút hint, borúra – fényt.
bZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése