Lenni ekképp adatott minékünk:
földi éltünk piciny csalfa láng,
rózsaszín bujkáló benti fényünk
csiklandozó nap mosolya ránk.
Örök tavaszt álmodó körúton
abroncsba zárt ég a szemgolyó,
odafelé s visszavivő úton
körforgásnyi létünk: holt folyó.
Örvénylő part messzi ábrándképen:
lélekhordalék-hegy kikötő,
kifakult virág - a rózsa - képen
tüskésen visszafenyegető.
Letépett vágyaknak temetője
kőkoporsót álmodik fölénk,
szirmait szétszóró rózsa tője -
hegyes tőrű bozótja sötét.
Lenni ekképp adatott minékünk:
földi létünk piciny csalfa láng,
viaszkönnyek csorognak miértünk,
s fölöttünk még kihajt ibolyánk.
bZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése