Nélküled

NÉLKÜLED
 
Felködlő arcod képe rebben,
tekintetem múltadban bolyong,
Áhítatom néz körül benned -
tűnt évek szívéből rád dobog.

Álmom megszégyenítő emlék:
félbevágott arc mosolyodon,
Hozzád ma is áradva mennék,
de lelkem elég egy pofonon.

Nem voltál több mint pásztoróra:
véges úton röpke délután,
Isten és én vagyok tudója -
hagytalak elgurulni bután.

Visszavágyó lelkemben lobban -
holt szerelmünk képe felhasít -
Tudatom szilánkokra robban:
hol mennyországom, ha nem vagy itt?