Tavasz-disztichon

TAVASZ-DISZTICHON

Lám, hamar új tavasz éled az emberi víg örömökre,

Búvik a múltba a tél, fárad a hókaru éj.

Nem szegi kedved a zúzmara és a fagyos sunyi rémek,

Már elosonnak a kék ég magasán - fut a szél.

Elhal a tél fagya: rémül a zord jege - fény töri össze,

Isteni dal muzsikál, sok kicsi lány dala száll.

Fények üdén citeráznak a dombokon és kacagóan

Már madarak dala száll, sárga aranyban a táj.

bZs