Közös a sorsunk: az alkotás mezeje
Hová visz gömbdimenziód kereke?
Parttalanul bele a mindenségbe?
Nyújtsd felém kezed, keresztezd utam
Nézd… lassan kiszárad a kutam!
Hisz Te öntözted reménnyel a kertem
Ihletet - üdvözülten - tőled vettem
Bilincsbe ver a náladnélküliség…
Magánytüzemtől versbozótom kiég
Kóválygok kereslek dzsungelekben
Darwin kertjében majommá lettem
Kiálts hogy ne legyek már olyan árva!
(Bár csak magam juthatok feltámadásra)
