Rég volt

 

 

Rég volt

Rég volt, amikor ujjaim görcsösen
Tapadtak tollamhoz szűz papír felett,
Amikor az est bársonyára dőlve
Szívemnek méhéből vers született.

Rég volt, amikor az álmoknak taván
Csónakom kék tengerszemedbe veszett,
Amikor a vágy, mint hirtelen-halál -
Váratlanul tört, tiport s nevetett.

Rég volt, mikor remény-szorongva vágytam:
Feltöröd magányom cellaajtaját,
S perzselő szemed lézersugarával -
Lényed szívemig vágja át magát.

Rég volt... s a jelen lapjai tenyerem
Gödrében galacsinná görgedeznek,
Az estnek bársonyára szenderedem -
Mélyemben halva-születő versek.