Utolsó vérig
Lopakodón egy érzés átoson,
Kopott dallamok szállnak halkan,
Botjával az idő elvándorol -
Néma napokat hagyva rajtam.
Nézek elém, botlik lábam, ha lép -
Gyengül, - helyben haladó árva...
Vajon vár-e rám egy új tavaszrét,
Vagy itt feled jövőm a mába`?
Repülnék a kezdet-tavaszokba, -
visszaálmod` magának a múlt -
Perdüljön körém víg kamaszszoknya:
Ragyogjon fel, ami megfakult.
Lendüljön a légbe láb és ének -
Szárnyat növeszt szívem az égig;
Jajgassanak reménytelen vének -
S én élek az utolsó vérig.
Kopott dallamok szállnak halkan,
Botjával az idő elvándorol -
Néma napokat hagyva rajtam.
Nézek elém, botlik lábam, ha lép -
Gyengül, - helyben haladó árva...
Vajon vár-e rám egy új tavaszrét,
Vagy itt feled jövőm a mába`?
Repülnék a kezdet-tavaszokba, -
visszaálmod` magának a múlt -
Perdüljön körém víg kamaszszoknya:
Ragyogjon fel, ami megfakult.
Lendüljön a légbe láb és ének -
Szárnyat növeszt szívem az égig;
Jajgassanak reménytelen vének -
S én élek az utolsó vérig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése