Nélküled

Felködlő arcod képe rebben,

tekintetem múltadban bolyong

Áhítatom néz körül benned -

tűnt évek szívéből rád dobog.

Álmom megszégyenítő emlék:

félbevágott arc mosolyodon

Hozzád ma is áradva mennék,

de lelkem elég egy pofonon.

Nem voltál több mint pásztoróra:

véges úton röpke délután...

Isten és én vagyok tudója -

hagytalak elgurulni bután.

Visszavágyó lelkemben lobban,

holt szerelmünk képe felhasít

Tudatom szilánkokra robban -

hol`mennyországom, ha nem vagy itt?

(régebbi vers)